I. Bevezetés
1. A sövények szerepe a kertépítészetben és a tájhasználatban
A sövények – mint ember alkotta, de élő szerkezetek – különleges helyet foglalnak el a
tájalkotás eszközei között. Egyszerre szolgálnak térhatároló, mikroklíma-szabályozó,
vizuális és ökológiai funkciókat (Robinette, 1983). A városi és vidéki környezet egyaránt
profitálhat a sövények alkalmazásából, hiszen ezek hosszú élettartamú, biológiailag aktív
határoló elemek, amelyek többszörösen betöltik a kertkultúra alapvető céljait: védelmet,
szépséget és rendezettséget.
Az élő sövények kiemelkedő szerepet játszanak a klímaváltozás okozta kihívások
kezelésében is (Bolund & Hunhammar, 1999), mivel párologtatásukkal hűtik a környezetet,
növelik a levegő páratartalmát, valamint a levegőben szálló por, allergének és nehézfémek
szűrésére is képesek (Nowak et al., 2006).
2. Ökológiai, esztétikai és funkcionális értékek
Ökológiai jelentőség
A sövények ún. lineáris zöld infrastruktúrát képeznek, amelyek térben folyamatos vagy
szigetszerű zöld hálózatokat alkotnak. Ezek ökotonként (átmeneti övezetként) szolgálnak
két élőhely között, ezáltal növelik az élővilág mozgásterét (Forman & Baudry, 1984).
Jelentőségük különösen nagy az intenzíven használt mezőgazdasági területeken, ahol a
biodiverzitás visszaszorulásának egyik ellenszere lehet a sövénysávok telepítése (Burel &
Baudry, 1995).
A sűrű, vegyes fajösszetételű sövények jelentős szerepet játszanak a beporzó rovarok
megőrzésében is (Morandin & Kremen, 2013), mivel virágzási idejük átfedése biztosítja a
hosszú tápanyagellátást.
Esztétikai szerep
A tájépítészet a sövényeket nemcsak funkcionális elemként kezeli, hanem kompozíciós
szereplőként is: kontrasztot biztosítanak színekben, formákban, keretbe foglalják az egyes
tércsoportokat, dinamikus látványt nyújtanak évszakonként változó megjelenésükkel.
3. A sövények története – kultúrtörténeti áttekintés
A sövények alkalmazása már a neolitikus kor földművelő társadalmainál is megfigyelhető
(Rackham, 1986). A tüskés bokrokból, például galagonyából vagy kökényből álló sövények
természetes akadályt képeztek az állatok ellen, és később a birtokhatárok kijelölésének
szimbólumaivá váltak.
A Római Birodalomban is ismertek voltak a szabályosan nyírt sövények (topiaria ars), míg a
középkori paraszti gazdaságokban a sövények a tanyaudvar és az erdő közötti átmenetet
jelentették. Később, a 18. század angol tájképi kertrendszerei elterjesztették a természetes
hatású, íves, sávos sövényszerkezeteket (Brown, 1987).
A kortárs tájépítészet újra felfedezi a sövényeket: városi közterek természetes
leválasztásához, zöld infrastruktúra elemként (hősziget-hatás csökkentése, csapadékvíz-
kezelés), valamint élő kerítések és vertikális zöldfalak formájában.
Hivatkozások – Irodalomjegyzék
Bolund, P., & Hunhammar, S. (1999). Ecosystem services in urban areas. Ecological
Economics, 29(2), 293-301.
Burel, F., & Baudry, J. (1995). Species biodiversity in changing agricultural landscapes.
Ecography, 18(3), 333–339.
Forman, R.T.T., & Baudry, J. (1984). Hedgerows and hedgerow networks in landscape
ecology. Environmental Management, 8(6), 495–510.
Morandin, L. A., & Kremen, C. (2013). Hedgerows enhance beneficial insects on adjacent
tomato fields in an intensive agricultural landscape. Agriculture, Ecosystems &
Environment, 189, 164–170.
Nowak, D. J., Crane, D. E., & Stevens, J. C. (2006). Air pollution removal by urban trees
and shrubs in the United States. Urban Forestry & Urban Greening, 4(3–4), 115–123.
Rackham, O. (1986). The History of the Countryside. Dent, London.
Robinette, G. O. (1983). Plants, People, and Environmental Quality. US Department of
the Interior.